A beszéd
A emberi beszéd olyan, mint egy híd két ember között. Bonyolult,
többcsatornás kifejezőrendszer. Kommunikációban gazdag lehetőségeket
kínál. A beszéd hangokból, szavakból és mondatokból áll, a személyiség
egyik legfontosabb megnyilatkozási módja.
A beszéd
Latin eredetű szó, a nyelv embertől függő aktualizációja, realizációja. Általában gondolataink és érzéseink nyelvbeli közlése hangok segítségével.
A beszédnek vannak adott, nem változó elemei, de vannak változóak, változtathatóak. Így a beszéd egész életen át alakul, változik.
A beszéd két fő szintje a beszédtevékenység, vagy produkció illetve a megértés.
A beszéd meghatározása
Amikor valamely nyelvközösség egy tagja nyelvi eszközökkel valakinek tudomására hozza közlésre szánt tudattartalmát, akkor beszél.
A közlésnek, a gondolatok átadásának, a nyelvnek az eszköze.
A beszéd sajátos emberi tevékenység. A társadalom tagjai a társadalomtól kapják az anyanyelvüket. A nyelv révén bontakoznak ki az értelmi képességek.
Deme László meghatározása szerint a beszéd az egyénnek az a tevékenysége, amelyet egyrészt belső (élettani) működések irányítanak, másrészt társadalmi konvenciók szabályoznak. A beszélő a nyelvi jelekből reflexesen létrehozott időbeli sorozattal kifejezi önmagát, a valóságról alkotott gondolatait és a hozzájuk fűződő érzelmi viszonyát abból a célbó, hogy a hallgató számára ezeket ismertté tegye, ezzel állásfoglalásra kényszerítse, cselekvésre ösztönözze.
Biológiai, fiziológiás feltételek
A beszédlánc és szakaszai
A beszédlánc szignálsorban a szignálok áramlása kétirányú.
A beszédlánc 5 szakaszra bontható:
Hogyan lesz a szubjektív jellegű mondanivalóból mások számára érzékelhető hangos közlés?
Deme László: A beszéd és a nyelv, Tankönykiadó, Budapest, 1984.
Logopédia, szerk.: Salné Lengyel Mária, Országos Közoktatási Intézet, 2004
A beszéd
Latin eredetű szó, a nyelv embertől függő aktualizációja, realizációja. Általában gondolataink és érzéseink nyelvbeli közlése hangok segítségével.
A beszédnek vannak adott, nem változó elemei, de vannak változóak, változtathatóak. Így a beszéd egész életen át alakul, változik.
A beszéd két fő szintje a beszédtevékenység, vagy produkció illetve a megértés.
A beszéd meghatározása
Amikor valamely nyelvközösség egy tagja nyelvi eszközökkel valakinek tudomására hozza közlésre szánt tudattartalmát, akkor beszél.
A közlésnek, a gondolatok átadásának, a nyelvnek az eszköze.
A beszéd sajátos emberi tevékenység. A társadalom tagjai a társadalomtól kapják az anyanyelvüket. A nyelv révén bontakoznak ki az értelmi képességek.
Deme László meghatározása szerint a beszéd az egyénnek az a tevékenysége, amelyet egyrészt belső (élettani) működések irányítanak, másrészt társadalmi konvenciók szabályoznak. A beszélő a nyelvi jelekből reflexesen létrehozott időbeli sorozattal kifejezi önmagát, a valóságról alkotott gondolatait és a hozzájuk fűződő érzelmi viszonyát abból a célbó, hogy a hallgató számára ezeket ismertté tegye, ezzel állásfoglalásra kényszerítse, cselekvésre ösztönözze.
- a beszéd megvalósítása mindig egyéni
- a beszéd fizikai és fiziológiai természetű
- a beszélő, mint a társadalom tagja beszél
- a beszéd minden esetben feltételezi a hallgatót
- a kölcsönös érintkezés és információátadás a beszéd lényegi jellemzője.
- a szenzoros beszéd: mások beszédének észlelése és megértése
- motoros beszéd: saját gondolataink és érzésvilágunk kifejezése
Biológiai, fiziológiás feltételek
- a gége által a hangszín és a toldalékcső alakjának változtathatósága. Az artikuláció az állkapocs sajátos morfológiájával függ össze
- a nagyagy dominanciája
- az agykérgi topográfia specializálódása, ugyanis az emberi agy mérete elsősorban a beszéd intellektuális alapját biztosító asszociációs területeken növekedett meg nagyon nagy mértékben
- sajátos légzésszabályozás
- közösségi életmód: a beszéd egyik legfontosabb funkciója, hogy segítségével a csoport tagjai összehangolják viselkedésüket
- eszközhasználat és eszközkészítés
- munkamegosztás
- szimbolikus viselkedés fejlődése: a szimbolikus viselkedés a nyelvi jelek használatában mutatkozik meg, a nyelvi jeleket úgy használhatja az ember, hogy azok, mint az emlékek fejlődése következtében utalhattak a pillanatnyilag nem látható és nem tapasztalható, a jelen nem lévő dolgokra.
A beszédlánc és szakaszai
A beszédlánc szignálsorban a szignálok áramlása kétirányú.
A beszédlánc 5 szakaszra bontható:
- a beszéd a központi idegrendszernek motoros zónájához köthető szakasz, ami az artikulációs program megszületését eredményezi
- artikulációs szakasz
- a beszédszervek végrehajtják a programot, a beszélő kifejti az adott fonéma beszédhangváltozatát
- a folyamat láncszeme az artikuláma
- az artikuláció látható jegyeiből áll össze a kinéma
- a szakaszt mozgásfiziológiai jellemzőkkel írhatjuk le
- akusztikai szakasz: a külső légtérben valósul meg, a beszédszignálok akusztikai rezgések formájában jutnak el a címzetthez
- a beszédszignálok felfogása (percepció) az auditorikus szakaszban történik. A szerv bázisa a hallószerv, láncszeme a szonusz (szonéma)
- beszédszignálok dekódolási folyamata: a központi idegrendszer hallást feldolgozó mezője. A folyamat neurális, neurolingvisztikai természetű, egysége a neuréma.
Hogyan lesz a szubjektív jellegű mondanivalóból mások számára érzékelhető hangos közlés?
- neurális szakasz: a külső formává alakítás folyamatát a központi idegrendszer beszédmotoros és szenzoros központjai irányítják
- respirációs szakasz: a beszédlégzést biztosító izmok mechanizmusa: a tüdő szolgáltatja a megfelelő mennyiségű levegőt a hangképzéshez
- fonációs szakasz: zönge létrejötte, a hangszalagok rezgésében megnyilvánuló tevékenység (hangszalagok, gégeizmok)
- artikulációs szakasz: a gégében keletkező hangot a szájüreg módosítja . artikuláció: kiejtett hang, hangsor, ami az akusztikai csatornán jut a partnerhez.
Deme László: A beszéd és a nyelv, Tankönykiadó, Budapest, 1984.
Logopédia, szerk.: Salné Lengyel Mária, Országos Közoktatási Intézet, 2004
