Az elmúlt évek statisztikai adatai
és a tapasztalatok szerint nem csak a mi óvodánkban, hanem országosan is
nő a beszédhibások és más beszédzavarral küzdő gyermekek száma. Egyre
több dolga és felelőssége van a szülőknek, az óvodapedagógusoknak, és
persze nekem, a beszédhibásokkal foglalkozó szakembernek is.
Az
okokat több helyen is kereshetjük. A szakirodalom a legtöbb
beszédkórkép (és más részképesség gyengeségek, fogyatékosságok) estén
multikauzális okokat feltételez. Azaz több tényező együttes
előfordulása, fennállása esetén alakul ki egy-egy beszédprobléma.
Természetesen
vannak, amelyek tőlünk függetlenül is beleavatkoznak abba a
fejlődésmenetbe, amely ideálisnak mondható, amelyet saját gyermekünknek
kívánunk. Ilyenek a terhesség alatt, magzati életben fellépő betegségek,
események, a szülés közben történő, sajnos elkerülhetetlen történések
(oxigénhiányos állapot, vákuumos szülés stb.), és az azt követő
időszakban kórházi kezelést igénylő csecsemőkori, kisgyermekkori
betegségek (besárgulás, reflux, allergia, izomtónus gyengeség) stb.
Az
okokat a szakemberek több 10 oldalon keresztül sorolhatnák. Nekem most
nem ez a célom. Szeretném felhívni a szülők figyelmét néhány olyan
dologra, amelyek fontosak a beszédfejlődés szempontjából és kis
odafigyeléssel, türelemmel közösen tehetünk azért, hogy a beszéd
fejlődésének szempontjából a kockázati tényezőket csökkentsük, ezáltal
gyermekünknek nyugodtabb, feszültségmentesebb, szabadabb kommunikációs
kultúrát biztosítsunk.
Ha időrendi sorrendben kívánom felsorolni
azokat a tényezőket, amelyek befolyásolják a kisgyermek beszédének
fejlődését, a sort a szoptatás fontosságával kezdeném.
Az
anyukák ma már gyakran hallják a gyermekorvostól, a védőnőktől, a
tévéből és olvashatják az interneten is a szoptatás mellett
felsorakoztatott érveket. Ezek nagy része a gyermek immunrendszerének
erősítéséről, egészségének megőrzéséről, az allergiák elkerüléséről
szólnak. Kevés szó esik arról az izommunkáról, amit a csecsemő végez a
szoptatás alatt. A szopás közben erősödnek a száj körüli izmok
(artikulációs izmok) és a nyelvizmok, amelyek a beszéd szempontjából
fontosak lesznek a későbbiekben.
A
második fontos dolog, amire az anyukák már egész pici korban
figyelmesek lehetnek, a csecsemő hangokra való reagálása. Nagyon fontos,
hogy a gyermek tisztán halljon, már ebben a korai időszakban is. Erre
ma már szűrővizsgálatokat is használnak (már a születés után, a
kórházakban). A hallást azonban folyamatosan figyelemmel kell, hogy
kísérjük. Egy éves kortól érdemes újra kitüntetett figyelmet szentelni
ennek, hiszen a gyermek ekkor kezdi megtanulni az első szavakat. Fontos
orvoshoz fordulnunk (első körben fül-orr gégészhez), ha a gyermek nem
reagál hangokra, nem figyel, gyakran észrevesszük, hogy hívásra, kérésre
nem jön oda hozzánk. Felhívó jel, ha gyakran náthás, folyik az orra,
hurutosan köhög. Ilyenkor minél hamarabb forduljunk orvoshoz, akár a
későbbi súlyosabb tünetek, betegségek megelőzése érdekében
(középfül-gyulladás, arc- és orrüreg gyulladás), akár a beszédfejlődés
késésének, zavarának megelőzése érdekében. Az óvodai élet kezdetén ezek a
tünetek még inkább kiéleződhetnek a folyamatos felülfertőződés és a
teljes gyógyulás hiánya miatt.
A kisgyermekkorban,
amikor már gyermekünk ügyesen eszik önállóan és darabosat, fontos, hogy a
pépes ételeken kívül amint lehet, megismertessük őt azokkal az
ételekkel, amelyek bizony komoly izommunkát, rágást igényelnek. Ne
mindig a kenyér belsejét kapja csak ebédnél a gulyásleves mellé. Egye a
kenyér héját is. Hiszen ezzel is erősödnek a száj körül lévő
artikulációs izmok, azok, amelyek a jó nyeléshez szükségesek. Ehetnek
friss répát, almát, karalábét, elsősorban a vitaminok, másodsorban pedig
a rágás jótékony hatásaiért.
A csecsemőkorban sok
pici baba kap cumit, hogy megnyugodjon, saját magát megnyugtassa ezzel,
ne sírjon annyit, és könnyebben elaludjon. Igaz, azoknak az anyukáknak,
akinek gyermeke nem fogad el cumit, nehezebb dolga van és persze
kevesebb nyugodt éjszakája, többet hallja majd babája síró hangját, de
később ez megtérül, hiszen nem lesz gondja a leszoktatással.
A
cumi ugyan nem káros az egészségre és a mai formatervezett darabok már
úgy készülnek, hogy minél kevesebb torzulást okozzanak a szájban, azért
hosszú távon sajnos még mindig felelősek lehetnek a beszédproblémákért.
A
szülőknek azt javaslom, a beszédtanulás kezdetén (kb. egy éves kortól)
mindenképpen csökkentsék, korlátozzák a cumi használatát. Alváshoz még
sok gyermek igényli ilyenkor, mert megkönnyíti az elalvást, biztonságot
nyújt, segíti a megnyugvást. Amikor azonban a gyermek játszik, és főleg
beszél, kérjük, hogy azt cumi nélkül tegye.
A cumival beszélő
gyermek beszédhangjainak egy része vagy ki sem alakul, vagy teljesen
szabálytalanul képződik. Ezt később már nagyon nehéz kijavítani. A
magyar nyelvben jó néhány olyan hang van (t, d, n, l, r), amelyeket
fönt, a felső fogsor mögött képzünk. A cumi lent tartja beszéd közben a
gyermek nyelvét és nem tudja azt a megfelelő helyre helyezni. Az sz, z,
c, s, zs, cs hangok képzésekor a cumi szintén akadályt jelent. Ezáltal
torz hangok, nehezen érthető beszéddel találkozunk majd, már cumi nélkül
is.
A
cumi, az ujjszopás, a cumis üveg sajnos további problémákat is okozhat.
Hozzájárulhat a csecsemőkori, infantilis nyelés rögzüléséhez is. Ezt
később nyelvlökéses nyelésnek nevezzük. A csecsemők nyelvlökéses
nyeléssel nyelnek. Ez ebben a korban ez teljesen normális. Azonban a
fogváltás idejére le kell épülnie és helyét át kell vennie a helyes
nyelésnek. A cumi egy kockázati tényező a nyelvlökéses nyelés rögzülése
esetében. Ilyenkor nem csak a nyelés nem szabályos, hanem a nyelv
nyugalmi helyzete sem. Nyelvünk olyan erővel képes hatni a fogakra, hogy
azokat az állandó, folyamatos nyomással és a rossz nyeléssel kitolja a
helyükről. Ez esztétikailag is csúnya (fent vagy lent kiálló fogak) és
beszédhibát (beszéd közben a nyelv bizonyos hangok esetében kicsúszik a
fogak között), sőt rágási, harapási rendellenességet is okoz, amely
végül emésztési problémákhoz vezethet. Terápiával a helyes nyelés
kialakítható, de nagyon sok időt, türelmet, kitartást igényel a gyermek
részéről az automatizálás. (A nyelvlökéses nyelésről később még
részletesen írok majd).
És
végül, de nem utolsó sorban még egy olyan fontos elemről teszek
említést, amely nagy részben rajtunk, szülőkön múlik, ez pedig a közös
beszélgetések, a kölcsönös kommunikáció. Erre a legalkalmasabb percek a
közös étkezések ideje alatt vannak. Legalább vacsoraidőben próbáljunk
meg együtt az asztalhoz ülni, ahol az egész család beszámolhat az aznapi
élményeiről. A gyermeknek ilyenkor gyarapodik a szókincse, fejlődik a
grammatikai kifejezőkészsége, megtanulja a kölcsönös kommunikáció
alapvető, társadalmilag elfogadott normáit, szabályait (udvariassági
szokások, különböző beszédformulák elsajátítása, nonverbális
kommunikáció).
Ezzel nem csak a gyermekünk
beszédfejlődését segítjük elő, hanem közös élményeket, programot, jó
hangulatot, kellemesen eltöltött időt is biztosítunk a család minden
tagja számára, amikor a rohanó hétköznapokban kis ideig csak egymásra
figyelhetünk.
Szebelédi-Kurucz Anita logopédus
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése