2014. február 2., vasárnap

Hogyan előzzük meg a beszédhibák kialakulását?





Az elmúlt évek statisztikai adatai és a tapasztalatok szerint nem csak a mi óvodánkban, hanem országosan is nő a beszédhibások és más beszédzavarral küzdő gyermekek száma. Egyre több dolga és felelőssége van a szülőknek, az óvodapedagógusoknak, és persze nekem, a beszédhibásokkal foglalkozó szakembernek is.

Az okokat több helyen is kereshetjük. A szakirodalom a legtöbb beszédkórkép (és más részképesség gyengeségek, fogyatékosságok) estén multikauzális okokat feltételez. Azaz több tényező együttes előfordulása, fennállása esetén alakul ki egy-egy beszédprobléma.

Természetesen vannak, amelyek tőlünk függetlenül is beleavatkoznak abba a fejlődésmenetbe, amely ideálisnak mondható, amelyet saját gyermekünknek kívánunk. Ilyenek a terhesség alatt, magzati életben fellépő betegségek, események, a szülés közben történő, sajnos elkerülhetetlen történések (oxigénhiányos állapot, vákuumos szülés stb.), és az azt követő időszakban kórházi kezelést igénylő csecsemőkori, kisgyermekkori betegségek (besárgulás, reflux, allergia, izomtónus gyengeség) stb.

Az okokat a szakemberek több 10 oldalon keresztül sorolhatnák. Nekem most nem ez a célom. Szeretném felhívni a szülők figyelmét néhány olyan dologra, amelyek fontosak a beszédfejlődés szempontjából és kis odafigyeléssel, türelemmel közösen tehetünk azért, hogy a beszéd fejlődésének szempontjából a kockázati tényezőket csökkentsük, ezáltal gyermekünknek nyugodtabb, feszültségmentesebb, szabadabb kommunikációs kultúrát biztosítsunk.
Ha időrendi sorrendben kívánom felsorolni azokat a tényezőket, amelyek befolyásolják a kisgyermek beszédének fejlődését, a sort a szoptatás fontosságával kezdeném.

Az anyukák ma már gyakran hallják a gyermekorvostól, a védőnőktől, a tévéből és olvashatják az interneten is a szoptatás mellett felsorakoztatott érveket. Ezek nagy része a gyermek immunrendszerének erősítéséről, egészségének megőrzéséről, az allergiák elkerüléséről szólnak. Kevés szó esik arról az izommunkáról, amit a csecsemő végez a szoptatás alatt. A szopás közben erősödnek a száj körüli izmok (artikulációs izmok) és a nyelvizmok, amelyek a beszéd szempontjából fontosak lesznek a későbbiekben.



A második fontos dolog, amire az anyukák már egész pici korban figyelmesek lehetnek, a csecsemő hangokra való reagálása. Nagyon fontos, hogy a gyermek tisztán halljon, már ebben a korai időszakban is. Erre ma már szűrővizsgálatokat is használnak (már a születés után, a kórházakban). A hallást azonban folyamatosan figyelemmel kell, hogy kísérjük. Egy éves kortól érdemes újra kitüntetett figyelmet szentelni ennek, hiszen a gyermek ekkor kezdi megtanulni az első szavakat. Fontos orvoshoz fordulnunk (első körben fül-orr gégészhez), ha a gyermek nem reagál hangokra, nem figyel, gyakran észrevesszük, hogy hívásra, kérésre nem jön oda hozzánk. Felhívó jel, ha gyakran náthás, folyik az orra, hurutosan köhög. Ilyenkor minél hamarabb forduljunk orvoshoz, akár a későbbi súlyosabb tünetek, betegségek megelőzése érdekében (középfül-gyulladás, arc- és orrüreg gyulladás), akár a beszédfejlődés késésének, zavarának megelőzése érdekében. Az óvodai élet kezdetén ezek a tünetek még inkább kiéleződhetnek a folyamatos felülfertőződés és a teljes gyógyulás hiánya miatt.

A kisgyermekkorban, amikor már gyermekünk ügyesen eszik önállóan és darabosat, fontos, hogy a pépes ételeken kívül amint lehet, megismertessük őt azokkal az ételekkel, amelyek bizony komoly izommunkát, rágást igényelnek. Ne mindig a kenyér belsejét kapja csak ebédnél a gulyásleves mellé. Egye a kenyér héját is. Hiszen ezzel is erősödnek a száj körül lévő artikulációs izmok, azok, amelyek a jó nyeléshez szükségesek. Ehetnek friss répát, almát, karalábét, elsősorban a vitaminok, másodsorban pedig a rágás jótékony hatásaiért.

A csecsemőkorban sok pici baba kap cumit, hogy megnyugodjon, saját magát megnyugtassa ezzel, ne sírjon annyit, és könnyebben elaludjon. Igaz, azoknak az anyukáknak, akinek gyermeke nem fogad el cumit, nehezebb dolga van és persze kevesebb nyugodt éjszakája, többet hallja majd babája síró hangját, de később ez megtérül, hiszen nem lesz gondja a leszoktatással.
A cumi ugyan nem káros az egészségre és a mai formatervezett darabok már úgy készülnek, hogy minél kevesebb torzulást okozzanak a szájban, azért hosszú távon sajnos még mindig felelősek lehetnek a beszédproblémákért.
A szülőknek azt javaslom, a beszédtanulás kezdetén (kb. egy éves kortól) mindenképpen csökkentsék, korlátozzák a cumi használatát. Alváshoz még sok gyermek igényli ilyenkor, mert megkönnyíti az elalvást, biztonságot nyújt, segíti a megnyugvást. Amikor azonban a gyermek játszik, és főleg beszél, kérjük, hogy azt cumi nélkül tegye.
A cumival beszélő gyermek beszédhangjainak egy része vagy ki sem alakul, vagy teljesen szabálytalanul képződik. Ezt később már nagyon nehéz kijavítani. A magyar nyelvben jó néhány olyan hang van (t, d, n, l, r), amelyeket fönt, a felső fogsor mögött képzünk. A cumi lent tartja beszéd közben a gyermek nyelvét és nem tudja azt a megfelelő helyre helyezni. Az sz, z, c, s, zs, cs hangok képzésekor a cumi szintén akadályt jelent. Ezáltal torz hangok, nehezen érthető beszéddel találkozunk majd, már cumi nélkül is.



A cumi, az ujjszopás, a cumis üveg sajnos további problémákat is okozhat. Hozzájárulhat a csecsemőkori, infantilis nyelés rögzüléséhez is. Ezt később nyelvlökéses nyelésnek nevezzük. A csecsemők nyelvlökéses nyeléssel nyelnek. Ez ebben a korban ez teljesen normális. Azonban a fogváltás idejére le kell épülnie és helyét át kell vennie a helyes nyelésnek. A cumi egy kockázati tényező a nyelvlökéses nyelés rögzülése esetében. Ilyenkor nem csak a nyelés nem szabályos, hanem a nyelv nyugalmi helyzete sem. Nyelvünk olyan erővel képes hatni a fogakra, hogy azokat az állandó, folyamatos nyomással és a rossz nyeléssel kitolja a helyükről. Ez esztétikailag is csúnya (fent vagy lent kiálló fogak) és beszédhibát (beszéd közben a nyelv bizonyos hangok esetében kicsúszik a fogak között), sőt rágási, harapási rendellenességet is okoz, amely végül emésztési problémákhoz vezethet. Terápiával a helyes nyelés kialakítható, de nagyon sok időt, türelmet, kitartást igényel a gyermek részéről az automatizálás. (A nyelvlökéses nyelésről később még részletesen írok majd).



És végül, de nem utolsó sorban még egy olyan fontos elemről teszek említést, amely nagy részben rajtunk, szülőkön múlik, ez pedig a közös beszélgetések, a kölcsönös kommunikáció. Erre a legalkalmasabb percek a közös étkezések ideje alatt vannak. Legalább vacsoraidőben próbáljunk meg együtt az asztalhoz ülni, ahol az egész család beszámolhat az aznapi élményeiről. A gyermeknek ilyenkor gyarapodik a szókincse, fejlődik a grammatikai kifejezőkészsége, megtanulja a kölcsönös kommunikáció alapvető, társadalmilag elfogadott normáit, szabályait (udvariassági szokások, különböző beszédformulák elsajátítása, nonverbális kommunikáció).

Ezzel nem csak a gyermekünk beszédfejlődését segítjük elő, hanem közös élményeket, programot, jó hangulatot, kellemesen eltöltött időt is biztosítunk a család minden tagja számára, amikor a rohanó hétköznapokban kis ideig csak egymásra figyelhetünk.



 Szebelédi-Kurucz Anita logopédus

Nincsenek megjegyzések: